Húsvéti különkiadás

 Húsvét van!

Így igaz, húsvét van, és írnék nektek egy húsvéti különkiadást. Igaz, időben nem tavasznál tartok, de ez egy KÜLÖNKIADÁS. Ez most nem Petráról fog szólni, hanem egy másik lányról aki bicikli túrázni készül a barátaival. Remélem tetszik, nyugodtam írjátok meg a véleményeteket :)

Az elején, amikor nem a táborban vannak, az MEGTÖRTÉNT (csak nem ilyen szituációban, vagyis nem sátorozni indultam csak biciklizni). Méghozzá velem. Tegnap. Áucs :( És ha nem hiszitek el, sajnálom, de tegnap tényleg ekkora balszerencsém volt. Plusz, én MÉG nem vagyok 14 éves :/ 

U.I.: Bocsi, hogy nem húsvétos, csak ezt meg kellett írnom egy történetben.

 A tavaszi szünet miatt mindenki bezsongott. Ezen a helyen nagy szokás a locsolkodás, bár a fiúk szerintem már csak a pénz miatt csinálják. Elmennek, meglocsolnak, és mit kapnak? Nem csoki tojás, még csak nem is hímes tojást hanem PÉNZT. Szerintem ez nem normális. Én amúgy is csak annak engedem ,hogy meglocsoljon akit ismerek, és Ők megelégszenek a hímes tojással.

 De most mégsem a locsolkodás miatt zsongtam be, hanem a bicikli túra miatt. Ami amúgy egy, egy napos táborozás. Mármint sátorban alszunk, és sütünk. Tűzben. Csak én, Linda, Bence, Attila, Ákos, Vivien. Együtt szeljük át a vadont! Vagy mi.

 Tehát igen, itt állunk, biciklivel, és 2 sátorral. 2, 3 személyes sátorral. Külön a fiúk, külön a lányok. Szerencsére. Már csak Attilára várunk.

 - Mikor jön már -nyavalygott Linda.

 - Mindjárt - nyugtattam - Tudod, mindig késik.

 - Oké - nézett rám mérgesen. Ő a pontos, Ati meg a késő.

 Hát a mindjárt 15 perc lett, de nem baj, elindultunk.

 - Hova is megyünk? - kérdezte Bence.

 - Ide, tudod a bicikli út, közelében van egy erdő. Na, oda. - feleltem.

 Úgy 10 perc biciklizés után, elváltam tőlük, kicsit egyedül biciklizni. Ők a bicikli úton elkanyarodtak, én mentem tovább. Mondtam; majd felhívom őket.

 A bicikli út végén, láttam egy, úgy 20 évesekből álló fiú társaságot, és megijedtem, mert erre indultak. Jó, oké, sokan vannak a bicikli úton, de akkor is megijedtem. Jobbra van egy szálloda egy rozoga kerítéssel, ami sok helyen ki van dőlve. Vagyis az csak a szálloda hátsó kertje, ami nagyon nagy, de semmi nincs benne. Csak kutyák. Mivel KUTYÁVAL MEGŐRZÖTT TERÜLET. A bicikli út végén van egy kis földút, ami folytatódik. Hirtelen felindulásból elkanyarodtam arra, nem pedig visszafordultam Úgyis, sok helyen ki van dőlve a kerítés, majd ott átmegyek.

 Pechemre Ők is erre mentek. De volt egy elágazás, aminél elfordultak. Oké, ez pipa, már csak vissza kell jutnom. 

 Hát, basszus. Felülök a biciklimre, elkezdek tekerni. Oké, csak, hogy basszus, kiakadt a lánc. És NEM tudom, hogy kell visszatenni. Ez egy 14 évestől kicsit szokatlan, tudom, de akkor is. Mentségemre legyen, lány vagyok, és apukám nem szeret sportolni, inkább Ő számítástechnikus. Persze.

 Odamegyek a kerítéshez, hátha ki van dőlve, de persze, most legalább 20 méterre vagyok egy kidőlt kerítéstől. Ilyen bozótban, nem fogok mászkálni húsz métert, inkább átmászok.

 Hát, igen. Ez jó ötletnek tűnt, csakhogy, megkapott, és egy jókora seb lett a kezemen. Ami vérzett. Nagyon. És, ha ez még nem lenne elég, szitálni kezdett az eső. Már a sátorban kéne ennem.

 Előkapom a telefonom, felhívom Atit, hogy jöjjön el értem. És persze. Lemerült a telefonom. Nem szoktam káromkodni, de most úgy tudnék ordítani valamit az életek.

 Nem volt más választásom, visszatoltam 50 métert a bozótban.

 Már a kanyarnál járok, mikor szakadni kezd az eső. És. Megszólal a Hangover a hátitáskámba. Előkapom a mobilom. Ezt kapd ki élet! Bence hív!

 - Hol vagy? - kérdezi aggodalmasan.

 - Már a kanyarnál.

 - Szakad az eső!

 - Nem mondod?!

 - Jó, nyugi. Elmenjek érted?

 - Minek?

 - Esernyő? Kabád? Vagy megleszel azok nélkül is még egy kilométeren keresztül?

 - Jó, de hozz ragtapaszt is.

 - Megsérültél?! - kiáltott fel rémülten.

 - Kicsit.

 - Oké. Még valami.

 - Nem ,de...

 - Igen?

 - Nem tudok biciklizni.

 - A lábad sérült meg?

 - Nem.

 - Akkor?

 - A biciklim ment tönkre. Kiakadt a lánc.

 - Jó, azt vissza tudom akasztani.

 Mikor Bence ideért Kócos, vizes hajjal, vizes ruhával álltam ott.  Bence motyogott egy "jó éget"-et, és odaadta a kabátot, meg az esernyőt, majd megpróbálta megcsinálni a biciklit, sajnos sikertelenül. Így már ketten gyalogutunk egy kilométert vizesen, átázva, fázva.